Budai Béla, a nosztalgia és a világritkaság VFTS

Budai Béla legutóbb, úgy 15 esztendeje egy Toyota Celicával ment a Mecsek-ralin. Ezúttal egy VFTS-t kormányoz majd, mint mondja, a nosztalgia döntő tényező volt abban, hogy elfogadta a felkérést a rajthoz állásra a Mecsek Classic mezőnyében.

 

apu

 

Ahogy az egykori kiváló pilóta visszaemlékszik arra a bizonyos – időközben kiderült, nem is végleges… – búcsúra, azt mondja, fájó érzés volt, mégis jó volt kicsit megpihenni, hiszen nem kellett edzeni, versenyautókat építeni és felkészíteni… Egyszóval, kettős érzés, de ez a korral is jár, ahogy öregszik.

És hogy mindezek tükrében miért döntött az újbóli rajthoz állás mellett a Mecseken? Mint mondja, a nosztalgia vette le a lábáról…

– A jubileum alkalmából megkerestek a szervezők; aztán pont van egy gyári VFTS, olyan, amilyenből már csak két darab létezik a világon, ez az autó igazi kuriózum, megpróbálom talpra állítani, hogy olyan legyen, mint amikor elhoztuk a Szovjetunióból, ezen dolgozunk, hogy szépen összeálljon, reméljük, jól fog muzsikálni.

fatervfts3

– Milyen érzés visszatérni a régi sikerek egyik ikonikus színhelyére?

– Ahogy közeledik a verseny, kezdek izgatottabb lenni, várom, hogy bemutassuk az autót, nagyon büszkék vagyunk rá. Három évig intéztük, többször mentem Moszkvába egyeztetni, 1986-ban került ide, akkora szó volt. A ralit pedig nagyon szerettem mindig, kicsit mások voltunk, mint a többiek, kerestük a veszélyt, az adrenalint. Kaposváron dolgoztam az AFIT-nál autószerelőként, a ’70-es években szereltünk, mentünk navigálni, a katonaságnál kezdtük el a ralipályafutásunkat, túra, rali 2, rali 1 jött sorban, majd bekerültünk a Kaposvári Volánba, ami akkortájt nagy szó volt, hiszen a Volán-társaságok másutt is, így Pécsett és Nyíregyházán is felkarolták és támogatták az autó- és a motorsportokat.

Budai Béla is végigjárta az akkor szokásos autós szamárlétrát, 1200-es Zsigulival kezdett aztán jött a kocka Lada, hogy végül beüljenek egy akkori csúcsmodellbe, egy VFTS-be. A kaposvári volánnál be kellett ezt tartani, részt venni a csapatbajnokságokon, ahová minden géposztályból kellett egy-két ember. Sokáig komolyan vették a csapatversenyt, később aztán sajnos a Volánok megszüntették autós szakosztályaik működtetését.

 

fatervfts2

Később egy építőipari cég gründolt egy szakosztályt, ahol Budai Béla főállásban sportmunkatárs lett; a ’80-as évek végén Turi Tamás és a Ranga, Dudás páros is ott versenyzett. Vettek egy gyári autót (Fekete Kálmán ralikönyvében szerepel, milyen kalandos is volt…), aztán a Gruppe B-s autókat megszüntette a FIA, mert túl erősek voltak, sokan meghaltak. Így megint ott álltak autó nélkül, és hogy ezen segítsen, Budai Béla autókereskedő lett, ebben a korszakban egy Toyota Celicával versenyzett.

– Ha összegezni kellene, mit mondana, mit adott az életéhez a rali?

– Kitartást elsősorban. Az autósport sok mindent adott, nem sajnálok egyetlen fillért sem, amit ráköltöttem. Sokat jártunk külföldre, például a Béke-Barátság-kupákra; ki kellett tartani, végig kellett menni, saját magunkat is felül kellett múlni, igazi csapatjáték ez.

–Hogy emlékszik vissza a Mecsek-ralikra?

Akkoriban általában a Mecsek-rali volt az évzáró futam; volt, hogy Ranga Laci és köztünk dőlt el, ki lesz a magyar bajnok, így nagyon rákészültünk, ment az adok-kapok. Volt az Orfű – Szentkút, Laci megvert 7 másodperccel, nehezen viseltem, mondom a mitfahrernek, húzd össze magadat, gyerünk, nyerünk… Pécs nekünk is hazai verseny volt, a nagy igyekezetben az Antalffy-kanyarban úgy fejre estem, egy másik R2-es Zsigulit is tönkretettem… Gyors pályák, jó szervezés, rengeteg néző, a Mecsek-rali mindig is óriási szám volt, örülök, hogy itt lehetek és talpra állíthatom a versenyautót. Gyönyörű lesz!

Mecsek Rallye - szponzorok Mecsek Rallye - szponzorok
Új Ház Centrum - Az építőanyagok forrása