Az MNASZ új technikai szabályzata miatt vegyes a hangulat a sprintesek között. Bő 20 éves ralizás után Fóti Péter, a KEKE Racing versenyzője is a visszavonulás mellett döntött. Ennek okáról kérdeztük a pécsi pilótát.

 – A bakonyai sprintet tervezted búcsúfutamodnak, de már ott sem álltatok rajthoz. Miért?

– Mert anyagilag leküzdhetetlen akadályokat görget elénk az MNASZ, igaz, célja az, hogy a regionális bajnokságokból felhúzzák a versenyzőket a magasabb osztályokba, de ez csak a tehetősebbeknek jó. Hiányzik a fokozatosság, nem eredményalapú a feljutás. Mint sok amatőr versenyzőnek, nekem is a pénzügyi háttér hiányzik a fejlesztésekhez. Az idei évtől életbe lépő szigorítások nem teszik lehetővé a folytatást ebben a formában. Homológ bukócsövet, ülést, övet, teljes alsó és felső ruházatot, új sisakot is be kell szereznünk, ami legalább egymillió forint. Ha használtban megkapnám a feléért, akkor öt év után újra be kellene vásárolni úgy, hogy a meglévő darabokat nem, vagy csak töredékáron lehet értékesíteni. Erre nem futja a konyhapénzből, mögöttem csak a családom támogatása áll. Nyolc küzdelmes éven vagyok túl, sok segítséget kaptam a barátaimtól, de további óriási kiadásokra nincs fedezet.

– A lottófőnyereményen kívül volna más megoldás?

– Igen, például a siklósiak minirali-sorozata, és néhány szlalomverseny, tuning show vagy a városi gyereknap az Expónál. Gyereknapon voltunk Magyarhertelenden élményautóztatni, ahol a kocsival a jelenlegi állapotában mehetünk, de jobb, ha nem is írsz róluk, mert a szövetség azonnal belekezd a tiltásba, és mint “menekülő útvonalat” lezárja.

– Ha már búcsú, mutasd be navigátorod.

– Jelenlegi társam a kocsiban Abai Gábor, aki gokartosként nagyon jó érzékkel vezetett, a kocsiban is nagy segítségemre van. A Szászvár- féle raliautózásból véve a magyar modellt 1-5 között osztályozzuk a kanyarok erősségét. Én viszonylag kevés információból megyek, ezért elég pontos itinert írunk. Néha egy kicsit improvizálni is kell.

– Maradtak még terveid, ralis álmaid?

– Terveztük, de az új előírásokat nézve idén már a MARB déli régió futamain sem tudunk indulni. Nagy álmom volt sokáig a Mecsek Rallye-n előfutni, de azt hiszem, ez álom is marad. Hosszabb távú terveimben egy homológ kocsi szerepel, amivel a regionális bajnokságban szerepelünk majd. A jelenlegivel Peti fiam fog felkészülni a versenyzői életre. Ami engem illet, a 2016-os bakonyai volt az utolsó tervezett ralisprint futamunk.

Első autója volt Trabant, 2008-as év elején vált amatőr autóversenyzővé, baráti segítséggel építették a jelenlegi versenyautót, ami a parádsasvári hegyiversenyre készült el, azóta a RallySprint Bajnokság aszfaltos futamain indultak vele.

A Lada ízig-vérig versenyautó: 1,6-os motor, fekvő iker karburátorok, sperrdifi, kemény, aszfaltra való futóművel. Csak a kapcsolókörmös váltó hiányzik belőle, az utcai, szinkronos váltót használják.

Fotók: Gál Péter, Gyenis Sportfotó, pocsolyás kép – Galadriel Sportfotó

(A cikk a Pécsi Hírek 2016/27. számában jelent meg.)